1. |
Hullámok
02:45
|
|||
2. |
Szemfényvesztés
04:59
|
|||
Ragyogás
Karmolj
Mard ki
Mard ki, falj,
Karistolj érdes nyelveddel
Bőségesen cikk-cakkosat
Erre legyek fellege
Mi lett több száz lecsap
Kiégetett szemek között
Taposva suhanjál,
Válogass étket
Szaladj a bőr alá
Teljesedj ki!
Leheleted párája csapódik a plafonra
Nekem kellet volna mindent okosabbra
Lehetne rosszabb mint egy árva fénysugár
Mi nem akar feloszlani soha és meg akar
Csillanni a leheleted gőzén elkapcsol a fények terén
De nem akarom inkább maradjunk a sötétben felettünk
A takaró
Nem vetlek el nekem maradsz aki mérlegelt csókokat
Hímzett.
Nevemet súgtad és megkövezted a bolond hullámok fodrán
Kéken a tengeren ragyogott és vissza verte a fények álmát
Mereven lestem ahogy töröd el és dobod el a bátorságát.
Ragyogás
Karmolj
Mard ki
Mard ki, falj,
Karistolj érdes nyelveddel
Bőségesen cikk-cakkosat
Erre legyek fellege
Mi lett több száz lecsap
Kiégetett szemek között
Taposva suhanjál,
Válogass étket
Szaladj a bőr alá
Teljesedj ki!
|
||||
3. |
Seherezádé
05:07
|
|||
Veled jött és él az elmúlás szaga
érzem mikor felém hajolsz
látom a végét mindennek te benned
ezért majd bűnhődsz meglakosz
Ennyit kaptál
1001 éj
mesét mondhattál
mindenkiért
Mesék közti szünetért vágyakozott testem
Beléd csókoltam kedvemet
Kapzsi mód nem akartalak mással látni
Ezért tűz emészti testedet
Elmúlt hát
az 1001 éj
de még bújj ide
a kedvemért
Mesék közti szünetért vágyakozott testem
Beléd csókoltam kedvemet
Kapzsi mód nem akartalak mással látni
Ezért tűz emészti testedet
Veled jött és él az elmúlás szaga
érzem mikor felém hajolsz
látom a végét mindennek te benned
ezért majd bűnhődsz meglakosz
|
||||
4. |
||||
Kép
Előjött emlék fék,
Nem hittem hogy emlékszem még!
Rám néztél az arcod száraz,
Üres a szemed a kínzásom fáraszt,
Nem kísértesz többet, gerincemet törted,
Virágszirom hullik érted
Végre
Vérben forogva hagytál és elmentél
Nem gondolsz arra amit tettél
Nem remeg emiatt a lábad.
Véremmel töltötted tele a kádat.
Fáj, nagyon fáj, hogy akkor kibasztál velem
Fáj nagyon fáj, hogy nem nézhettem a szemedbe végtelen!
Tenyész hold fénye ragyogott a kincsem
Nézte hogy emészt a tűzed fel mindent
Fekete korom, ez mind amit hagytál
Benned vana lényeg amit másnak adtál
De topánod nyoma az arcomon
Vigasztal ringat és mesél:
Vigasztal hogy ne legyek hontalan
Ez reménytelen és hasztalan
Fáj, nagyon fáj, hogy akkor kibasztál velem
Fáj nagyon fáj, hogy nem nézhettem a szemedbe végtelen!
Tenyész hold fénye ragyogott a kincsem
Nézte hogy emészt a tűzed fel mindent
Fekete korom, ez mind amit hagytál
Benned vana lényeg amit másnak adtál
De topánod nyoma az arcomon
Vigasztal ringat és mesél:
Vigasztal hogy ne legyek hontalan
Ez reménytelen és hasztalan
|
||||
5. |
Kolonc
05:28
|
|||
Megrokkantam a világ velem forog .
A bennem lógó koloncra gondolok
Elrejti formáját egy mocskos kötés.
Százba vágnám magam pörgés….
Megteremtettem-Magamra aggattam
Bennem lóg – Nyomja a talpam.
Fölöslegesként-simára koptattam
oly sok volt-színesre vakartam
Szemrebbenve megfogyatkozni látszom
Ezen szar formájára simulok
Hol vagy? Milyen eleven! Borzalom lakatot
eltolok.
Érzelem – elhagyott
Hirtelen – felragyog
Olybá tűnt életem
Szívemen viselem mérgemet
Kérdés nincs csak válasz van,
csavarok közt az anyagban.
Karmolás fejrázás
olyan lég elvonás
Önkényes de elgyengül
osztódik fiút szül
fölösleg beléharapott
remek bók így még nem lakott
Élsz e még? Kérdezem
Hidd el létezem
Rögtön harap rögtön fáj
vörös lélek börtön zár
Földtelenné így teszel
magad köré vonsz két kézzel
Mit kívánsz? Megkapod!
Öröklét! Várhatod!
Fonnyadtan ami volt eltaposni!
Tudtam hogy nem, nem hiába vertem
Nem ment meg. Elszabadul.
Kirágja magát elvadul
|
||||
6. |
Elmúlás hajnala
04:48
|
|||
Ketté szelt álmok között egy láncra vert kutya. Megkóstolta már az elmúlás hajnala.
Kicsordult véréből egy tócsa kerekedett ezzel olajozzák a fogas kerekeket.
kis szőrös test zuhan a semmibe Fáradt éj
elmúlás hajnala tarts vele Két kezét ellöki
még reménykedik az akarat, örökké
hogy állandó és nem zuhanhat (vele)
A vértől immár újraforognak a zajok a csontig hatolnak
szét szaggatják az időt a teret, eltiporják a bálványokat isteneket
kis szőrös test zuhan a semmibe Higgy nekem eléggé súlykolom az isteneket
elmúlás hajnala tarts vele nélküled dalolni nem mehetek
még reménykedik az akarat, dalolj, dalolni akarok..
hogy állandó és nem zuhanhat (vele)
Várj, fáradj! Én fáradtnak érezlek.
Dalolja az angyalok kara hogy ránk köszöntött az elmúlás hajanala….
kis szőrös test zuhan a semmibe Éneklek én értelek én
elmúlás hajnala tarts vele meghalok holnap
még reménykedik az akarat, Beléd szárad
hogy állandó és nem zuhanhat (vele) álom kép
Nem neked szánta.
|
Streaming and Download help
If you like Toscrew, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp