1. |
Semmibe születés
04:04
|
|||
2. |
Időből
03:15
|
|||
Sűd:
Hajcsigák az égből
Fehérnép megy elől
Órákat számolja
Karon ragad az idő
vele együtt hálok én is
homlokunkba bevert tövis
és fektünkben szitál ránk az út pora
hajnal van ismét
vagy most mégis örök?
az ki mellen bökött
velem alszik az idő testén!
derékig a parázsban
parádéztat minket.
ki folyton csendben áll
parancsol beszédet.
homlokán a sok pecsét
őt már itt találtuk.
az ágyban a lábunknál hever
de mégis békén hagyjuk
Faltól a bordákig
vastagabbra készül
és az arcunkba egyre
több hajat fésül
vakít a palást
eltakar mit látni kéne
falak mögött ágyúk hada
felénk néz ez a mérge.
nézzen ha néz
üssön ha kell.
az időnek semmi
ismétlem semmi meg nem felel
tölcsér a burkon.
falán faragott minta.
örökké tölt.
meztelen nő alakja.
képedet festi
rád nem is néz
előre figyel
egysége vagy, egy rész.
elszakadni
innen hova tudnál
görbe kerülőn
merre jutnál?
Mit mondhat ki nem tud semmit?
Örökké mindig mást keres
garázda hajalam feléje les
és elkerül minden örökséget.
nem kér mit más meghagy
ott van rajta a lenyomat
két keze két másik karon
meg fagy mielőtt meghallom, hogy
itt vagyunk
nekünk sikerült.
elhagytuk mi azt
melyben minden egy sorozat
körbe most már
sose járunk
alkalom adtán
majd telefonálunk
|
||||
3. |
Mohó száj
03:06
|
|||
rászokott
a szívre
holnap is az lesz
ebédre
már mind elfogyott
ő meg nem kérte
hogy más menjen
el érte
és biztos
senkinek nem akar rosszat
álmában a nyelve tekeri
vér tapad a
mohó szájához
ébren tart
pedig tényleg nem akart rosszat
mégis örökre
vas kézzel jár
amit tesz az gyors
és nagyon fáj
a szemét
más szívéért talán
az irigység és vágy
járja át
de ő már
nem ezen a világon létezik
amit gyűjt az már nincs neki
senkitől nem akar többet
csak amit tőle elvettek
és harap
ha útjába lépnek
A kapu előtt áll
mindent bemutat a vámosnál
az meg csak legyint és mondja:
Sűd:
ha ennyire fontos menjél vissza
ahonnan most jössz ott szabad voltál
akaratodnak ellent magad mondtál
halálkor mégis ide menekülsz
magadtól. Ide senki sem küld
Az igazság hogy
az érzés más
és a bátorság
hajt a kapun át
pohárból
a nap könnyét
ide át azt kell mindig
meginni
|
||||
4. |
Hagyd nőni
03:46
|
|||
Bánatban mindig az az erős aki azt okozza
Folytott hangon szégyelve magát, formál púposra
A járatod mindig ilyenkor késik
de valójában soha nem jön el
A földbe tipor és rajtad térdel
nem hagyja, hogy kikelj
Hagyd nőni
hagy nőni
Senki ismétlen senki
ránk se néz
bogarak alatt forgunk és az
ölelés már csak baráti kéz
nagyon szoroson tart tovább
valami régi helyébe képzeli magát
aki elvetett az felelős mindenért
Hagyd nőni
Hagyd nőni
Kedves az arcod/ tán megérti/
most elfordulok/ azt sértve nézi/
kedves volt tényleg/ nem gondolsz rosszat
alapjait véve/ ezt mind te álmodtad
igen!/ meg voltak az álmok
te és önzésed/ kifacsartátok
ragadozó kedvű/ izzó szív/
ha nincs vágy/ már nem segít/
|
||||
5. |
Elveszve benned
03:55
|
|||
intelem – intelem
fölszárad
fölkaparod
képtelem – kérelem
a gyenge testet szaggatod
alaktalan - hangtalan
bugyrodba bemászol
sántított kúszásban
a helyszín torzul
Vánkosomnak
így maradtál
kopasz vád
irat fed
hangos voltál
pedig nem kellett
szóltam: ezt hagyd abba
égbe menet
Nézem amíg fáj
hajlama nem kielégült
búcsút int hogy pá
igényei: a vér, az eső
halni
akarod látni
az ólmos fényt
két edény
az élet mérlegén
szótlanság
légy társaság
füleléshez hozzákezd
eredmény
messzi küldemény
mély tömegbe tesz
Engem rágott
át a hangosságod
én veled voltam
remélem hogy
utólag ezt nem bánod
görcseidet simogatom
na haladjunk
így nem is tudom merre menjek
mi történt az kettőnk titka
ha kérdezik másra fogjuk
Nézem amíg fáj
hajlama nem kielégült
búcsút int hogy pá
igényei: a vér, az eső
|
||||
6. |
Beavatás
04:31
|
|||
Késsel támad a hold,
égen vág magának újabb lyukat,
feltámad megint lélegzik
ki érdemel csókokat?
vándor tüzek a kép szélén
felé haladnak,
pitvarában ragyogásán
mind többet akarnak
Báj, a környéken mind feláll.
harapdál
senkit nem talál
mikor nagyon fáj
rozsdaháta, alatta máglya
Kitör. A hold veti a lángokba
örömmel magát
Alatta nagyokat köp,
a négy forró nyelv
a jelet megadta
tiprás, hagyomány
kell a fájdalom elv
az égen minden kiégett
így nincs más csak a föld
vágy nyílik jöttükre
minden megpördül
Sors döntő mérete nyakon csókol
Elpuhít lefokoz életet adományoz
nem öl meg, úgy tesz mint ha hagyja
majd a harmat feloldozza
Égben járó,
fel nem ér
esküdt tartó
nem beszél
Falban nyom,
ártó érintés,
végül puhán
felhevülés
Mond el! Milyen tűz?
A hold most merre épp kit űz?
Lüktet e még hajnal felé
Hevíti még a ki kését?
|
||||
7. |
Köntörkeringő
01:17
|
|||
8. |
||||
Élénk alakban mocorog a szerénység
valaki elkésik, sikít a kétség
gyönyör a valóság szívében ékszer
kenyerem a bolondság
élvezni kényszer
Nézz rám
hogy lássam
4X
Lássam, minek is
tékozlom idekint
forrongás hátul
hadak mik a mindent verik
Elsápadt fogság
rajong az élet
két kívánág
nem elég még kérek
akarom a világnak több mint a felét
mert már így is
megkaptam egy kicsi részét
gócpontok folyamatos zúgása
ébreszt.
Milyen egy ember vágy álma?
Kapod-e azt mit szívesen kérnél.
itt vagyok
kívánságom második felénél.
Elégedettség
lepje be a tömegek erdejét.
írtják a
sziklák fenyvesét
haldoklik a kő
magja.
életét
sós tenger napról napra
szép lassan
lenyalja.
életem
kérem
feleljen
ott a kérdésem
asztalán a papírlapon
nem volt ott
gondoltam ott hagyom
vágyak egyik ne továbbját
a folyosón vagyok
és jövök
ha nevemet kiabálják.
|
Streaming and Download help
If you like Toscrew, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp